Néma csendben ült tovább, nem gondolkozott semmin se. Majd ismét törte a fejét:

-         De mégis mit akarhat???? – kérdezte már hangosan. Abban a pillanatban megérintette hátulról valaki a hátát, s együttérzően mellé állt az ablakba.

-         Pénzt! – hangzott el Billtől a tudatos válasz!

Tom rá se pillantott, csak nézte tovább a már sötét tájat. Néma csendben álltak pár percig, majd Bill ismét megszólalt:

-         Tom, most már feküdj le aludni késő van!

Tom lassan odafordult testvéréhez, aki fáradt szemekkel pillantott rá. Látszott hogy mondani akar valamit, de fél, hogy újra sírni fog, amint kiejti száján. De hozzákezdett:

-         Pénzt? Mit ér a pénz? Az kell neki?

-         Az.

-         Oda adom az összes pénzem, az összes gitárom, amit csak akar, csak adja vissza:….. adja vissza………. A barátnőmet………az enyémet…… aki szeret…….és….és….. és…..- Tom már megint sírt, s ráborult Bill vállára. – és….. én szeretem……. Tiszta szívemből……… hiányzik…….. nekem… na-na-na…..gyon….

-         Nyugodj meg Tom, ne sírj! Az lesz a legjobb ha most alszol egy kicsit! És minden helyre jön majd, hidd el! – azzal bedugta Tomot az ágyba, aki már szinte remegett a sok sírástól, idegességtől. Lassan kiment Bill az ajtón.

A többiek a nappaliban vártak Billre.

      - Jobban van már ugye?

      - Nem mondanám, de most már alszik.

      - Akkor jó! Ez a kiscsaj, nem gondoltam volna hogy ilyen problémát okoz, szegényke, mennyire meg lehet rémülve. – gondolkozott el Georg.

      - Hát igen.. De szerencsés, hogy ilyen barátot fogott magának, mint Tom! Ő nagyon szereti! Sose sírt még lány után…. - jele

ntette ki Bill.

       - Igen! Tudnia kell azt is Tomnak, hogy mi mellette állunk, és segítünk megmenteni Kittyt! – mondták egyet értően Gustavék.

       - Milyen szerencsés Kitty, hogy ilyen barátja van, de milyen szerencsés Tom, hogy ilyen barátai! – mondta Bill, de a választ nem várva, elcsitította a fiúkat, és hallgatózott. Halálos csend volt a szobákban, csak Tom szobájából jött hang. A fiúk odalopództak az ajtó elé, s hallgatóztak.

        - Ti is halljátok?

        - Tom mondd valamit!

        - De kivel beszél? Nincs bent senki se!

        - Az lesz a legbiztosabb, ha megnézem! – mondta Bill, és lassan benyitott az ajtón. A sötétbe tapogatózva, végül odaért Tom ágyához, aki rugdosta le magáról a takarót. Mikor mellé állt Bill, abbahagyta a rugdosást. Bill visszaindult, ki az ajtó felé, és Tom elkezdett kiabállni:

         - Ne!!!!! Ne! Nem engedem! Máskor nem hagyom egyedül, nem, ne vidd el! Ne!!!!!!

Bill odaszaladt Tom ágyához, és felébresztette őt. Szegény fiú ijedten nézett testvérére, s alig kapott levegőt szegény.

-         Nincs semmi baj Tom, csak egy rossz álom volt. Nyugodj meg most már! – csitítgatta Bill.

-         Igen…….. na-na nagyon roccc. .. – lihegte Tom.

Tom teste forró volt, valószínűleg magas láza is. Vizes ruhát tettek a fejére, s Bill bement hozzá aludni a másik ágyra.