8.Fejezet

A klipforgatás

Korán keltem fel, a szobák csendesen hallgattak. Kinéztem az ablakon, mely még akkor függönnyel volt eltakarva. Elhúztam a függönyt, mely még eddig sötétségben tartotta a helységet.

A nap fényesen sütött az utcára, s be-be az ablakon, pont Tom arcára.

Tom ki se nyitotta a szemét, lustán hátat fordított az ablaknak. Csak néztem, milyen édesen fekszik, és alszik. Odabújtam mellé, vissza a paplan alá, és mintha tudta volna hogy ott vagyok, átölelt. Átöleltem én is, és megsimogattam a sebes pofiját. Erre Tom kinyitotta szemeit, és megcsókolt!

-         Jó reggelt kis szívem! – mondta álmoskásan.

-         Neked is ! – válaszoltam már frissebben.

-         Hány óra van?

-         Fél 11! Már régóta fel vagyok, csak olyan édesen aludtál hogy nem volt szívem felkelteni!

-         Úristen! És a többiek?

-         Nem tudom, nem mentem ki!

-         Na jó, gyere, csináljunk valami kaját! – mondta Tom, és felült.

Azért látszott rajta a tegnapi dolog, alig bírt szegényke kikászálódni az ágyból.

Kimentünk a nappaliba. A többiek már ott voltak készen, és vártak ránk, hogy mikor menjünk végre a forgatás helyszínére.

-         Ti még mindig pizsamában?? Siessetek, öltözzetek fel, mindjárt elkésünk! – mondta Bill aggódóan.

-         Oké, oké, nyugi Bill! – mondta alig érthetően Tom, aki még kicsit álmos volt.

-         Nincs nyugi, tudom jól hogy milyen lassan készülsz el!

-         De nyugi van, majd Kitty segít, 5perc! – És behúzott magával vissza a szobába.

Először én öltöztem át, majd visszamentem Tomhoz. Ő még mindig pizsamában áll a szekrénye előtt.

-         Segíts lécccccccccccccccci! – nyávogta.:)

-         Na jó……………..- benyúltam a szekrényébe, és kihúztam egy fehér Eckö pólót.  – Nadrágot is kérsz?

-         Hát, jó lenne, meg egy sapit is ha lehet cica!- nevetett .

Kivettem a fehér NY sapiját, és az egyik bő farmerját.

-         Honnan tudtad hogy ezek a kedvenc cuccaim? – csodálkozott a drága.

-         Hát, kicsit már ismerősek voltak. J

Tom felöltözött, és kéz a kézben, és teljesen készen jöttünk ki a szobából. A fiúk meglepődtek gyorsaságunktól, hisz Tom messziről híres arról, hogy nagyon lassan készülődik!

-         Oké! Akkor menjünk! – mondta Bill, aki előre ment ki az ajtón.

A ház előtt vártak minket a biztonsági őrök. Megérkeztünk a helyszínre. Ahol a tegnap este igen csak zajlottak az események. Nehéz visszagondolni, hisz másképpen is alakulhatott volna a dolog. Borzongva emlékszek vissza az ember szavaira: ,, Azt ajánlom Tom vigyázz a barátnődre, mert ezt még megkeserülitek.”

Ki tudja mit forgat a fejében? Vajon tényleg vissza jön, és mi koppanunk a végén? Nem hagyott a gondolat!

A kamerák már készen álltak, a stáb ott volt, és minden ami csak kellett. Az utak le voltak zárva azon a részen, mert lesz egy üldözős jelenet is. A fiúkat elkezdték sminkelni, felkészíteni a forgatásra.

Bill érdeklődően szólt a producerhez:

-         Mit találtál ki ? Tom arca nagy gáz lesz?

-         Dehogyis. Éppen jó. Itt van Tom barátnője?

-         Itt! Ott áll, látod?

-         Jól van, még össze is illenek! Na mondhatom a sztorit?

-         Persze. Kezdjünk bele!

-         FIGYELEM mindenki! Kezdünk ott annál az utcánál. A jelenet az lesz, hogy Tom és a barátnője szaladnak ezen az utcán! Közbe persze néha beszúrunk pár másodpercet, ahogyan a banda játszik. Szóval, ti ketten menekültök. Itt ez az 5 srác fog üldözni titeket. A másik utcán sarokba szorítanak, és elveszik tőletek a pénzeteket, a mobilotokat…. Tom nem akarja oda adni, elkezdtek verekedni. Tom leüt kettőt, a többi 3 ismét felétek tart. Mind a 3 Tomot üti, majd Kitty, mint ahogy tegnap történt, kettőt leüt egy farönkkel, a maradékot leüti Tom. Felveszitek a pénzeteket, és a cuccaitokat gyorsan, Tom megfogja a barátnője kezét, elhúzza, és megint csak futtok. Közbe a zenekarról beszúrások…. A srácok utánatok mennek, és végig a klipbe üldöznek titeket. A végén hazaértek a házatokba, és lefeküdtök aludni. Ennyi! Kezdjük a bandás jelenettel, álljatok be, Kitty te addig ülj le, és pihenj.

A fiúk beálltak, és már ment is a szám. Leültem az egyik fa alá, s néztem a srácokat. Egyedül voltam ott, mindenki a fiúk körül forgott. Kicsit izgultam, milyen lesz a forgatás, mert nem vagyok hozzászokva az ilyesmikhez. De megnyugtatott a gondolat, hogy ott lesz velem Tom, és minden rendben lesz! Mosoly futott végig az arcomon, hisz Tom nézett rám egy pillanatra, majd szorgalmasan folytatták a forgatást. Lassacskán kisütött a nap, a fa árnyéka odébb állt. Átültem a másik fához, onnan nem lehetett nagyon odalátni. Mondták is, nyugodtan menjek oda, nehogy rosszul legyen a naptól, hisz a part mellett elég erősen süt. Leültem, és álmodoztam az én hercegemről. . . . . Nem volt semmi gondom, semmi bánatom. Üldögéltem ott egy ideig, mikor egyszer csak, egy kéz nyúlt elém, s egy kendővel megkötözte a számat. Ütöttem, vágtam, de hiába, ellökött a földön és megkötözte a kezemet.

    - Na most kereshet az a bátor barátod! Ha rajta múlik, örökre így maradsz!

Kivett a kabátja zsebéből egy fehér borítékot, és letette a fa alá. Az ember pedig ki más lett volna?! Aki tegnap is csak a bajt okozta, aki miatt ez az egész így történt, a tegnapi bűnöző. Elvonszolt az utcákon, melyek még akkor is sötétek maradnak, ha nappal van. Bedobott az autójába.

A nap már nyugvóba volt Kiel felett. S lassan elérkezett volt a pillanat arra, hogy a történetet forgassák.

     - Tom, hozd Kittyt, indul a történet! – mondta a producer!

 Elindult a fához, a már szólt is:

-         Kitty, gyere, most mi jövünk! …….. – de nem válaszolt senki se! – Kitttttyyyyyyyyyyyyyyyy……………………….- ismét néma csend!

Odaért a fához, és nem talált senkit se! Körbenézett az utcákon, a fán, a házak mögött, de senkit se talált. Nem mosolygott, ijedten, és kapkodva keresett már.

-         Kitty, Kitty! – egyre csak hajtogatta. Visszament a fához, remélve hogy már ott talál, de csalódás. Majd lenézett a fa gyökere mellé, s meglátta a félhomályban szinte világító fehér borítékot. Ijedten vette fel, és bontotta ki.

Nagy, barna szemei nem ragyogtak, a boldogság örömeitől, csak a fájdalom kínzó könnycseppjei folytak le arcán. Megtörölte szemeit, és visszarohant a többiekhez.

-         Na végre ideértél, Kitty hol van? – kérdezte Bill

-         Ezt a levelet találtam!

-         Add ide! – és hangosan kezdte olvasni:

-         ,, Elraboltam a barátnődet, a tegnapi miatt, de főleg miattad! Ha élve akarod viszont látni őt, jövő pénteken pontban este 8kor találkozunk ennél a fánál! Semmi rendőrség, minden mozdulatodat figyelem, csak egy rossz mozdulat, és a barátnődnek annyi! Joney.”

Tomnak kínzás volt ezt a pár sort ismét hallani. Könnyei ismét csak folytak, s teljesen elfehéredett.

-         Szegény lány, csak a bajba keverem!

-         Ez nem így van Tom! Most menjünk vissz a hotelbe, és átbeszéljük a dolgot, mit tegyünk.

A stáb már várta a fiúkat!

     - Na gyertek, kezdjük!

     - A forgatást máskor folytatjuk, sürgősen mennünk kell, többet nem mondhatunk! – és már mentek is vissza.