5.Fejezet

Vasárnapi csatákJ

Reggel napsütésre ébredtem, és arra, hogy üres az ágy mellettem. Átgondoltam a tegnapot, és a Tommal eltöltött perceket, és amit tegnap mondott. Teljesen másképpen képzeltem el őt, mint álmomat. De egy teljesen új fiút ismertem meg benne, egy olyas valakit, aki még az álmomnál is többet ér nekem.

Közbe Tom lépett be, mikor ezek a gondolatok futottak végig az agyamban.

-         Jól aludtál bogaram? – mondta elégedetten, és ágyba hozta a reggelit.

-         Jól, mióta veled vagyok, minden jó. – mondtam még annál is elégedettebben.

Mikor megettem a reggelit, megnéztük hogy Billék hol vannak. Láthatóan jó volt a buli, hiszen ott aludtak Gustav szobájában.

-         Hadd pihenjék ki magukat, gyere, ágyazzunk meg, és nézzünk ki a tengerpartra. – jelentette ki elképzelését a mai programunkról.

-         Oké, jó ötlet. – és mentünk is vissza megágyazni.

Előre mentem, és ledobáltam a párnákat az ágyról, kihúztam az ágyneműtartót, és abban a pillanatban fejen talált egy párna. Betolom az ágynemű tartót, hátra nézek, és ott pirul Tom, és fulladozik a röhögéstől.

-         Kinevetsz? – kérdeztem kicsit gúnyosan.

-         Ki! – mondta nevetve.

-         Na, ha így állunk…………………- és visszadobtam a párnát, ami arcon csapta azt a cuki fejecskéjét.

És én is elkezdtem rajta röhögni. Végül elfajult a dolog. Nem bírtuk abbahagyni se a nevetést, se a dobálózást. Csodálom is hogy a többiek nem keltek fel rá. J Hol a földön, hol az ágyon, hol az ágynemű tartóban, hol a konyhában, hol a nappaliban, hol a folyosón, hol a teraszon kergettük egymást. A folyosón olykor sikítottak az emberek, mikor egy boxerben és egy pólóban meg franciában látnak egy szerelmes párt futkározni és párnacsatázni a folyosón, de hát na, ez van, ezt kell szeretni. :D Utánunk mi maradt? Csupa pihe és szösz meg por!JJ Aztán pedig vissza a szobába. Tom beledobott az ágyba, és utánam ugrott. Aztán lelökött az ágyról, és rám borította a lepedőt. J Végig röhögtünk. Ezután elengedett. Persze én nem láttam semmit se a lepedő alatt. Aztán kidugtam alóla lassan a fejemet, és hirtelen ismét rám ugrott Tom, és halálra csikizett. :D Végül felmászott az ágyra. Utána kúsztam a lepedővel.

-         Most én jövök! – mondtam, s ráugrottam.

Össze vissza csikiztük egymást, és ismét a földön kötöttünk ki. De aztán ellágyultunk. Egymással szembe ültünk a párnák tetején, egy lepedőbe összecsavarodva. Keze lágyan közeledett az arcomhoz. Végigsimította rajtam a kezét. Az arcomtól lejjebb, lejjebb, majd le a derekamig, és átkarolt. Barna szemei úgy ragyogtak mint még soha. Szája nem mosolygott, teljesen komoly volt, mintha mondani szeretne valamit, de nem bírja elkezdeni. Végül kimondta:

-         Szeretlek Kitty!

Valami fura érzés töltött el, úgy éreztem ő az a személy, akivel le tudnám élni az életemet. Ő az akit kerestem, igen, ő az, ő a nagy Ő nálam!

-         Én is Tom! – válaszoltam gondolkodás nélkül.

Majd én is mint ő végig húztam a kezemet lágyan az arcán, majd átkaroltam. Tom elpirult. Én is. Majd smároltunk egy sort.

Semmi se tart örökké, ez a pillanat se. Átöltöztünk, hogy kimenjünk a tengerpartra. Mikor kimentünk a nappaliba, Bill éppen reggelizett.

-         Tesó, kimegyünk Kittyvel a partra, lécci pakoljatok össze a szobámban!

-         Miért? Mit csináltatok? – benézett Bill a szobába.

Elég csodálkozó fejet vágott, majd beljebb ment.

-         Tom, sokba fog neked ez kerülni ha ezt nekem kell összepakolni…. Hallod Tom? Tom?

Mi már nem voltunk a nappaliba, gyorsan kifutottunk mikor Bill bement a szobába. A folyosón végig nevettünk. S kéz a kézben mentünk ki a hotelből.Az utcán néha megállítottak minket, de mi szívesen válaszoltunk.

-         Sziasztok! Tom, aláírnád a pólómat? Ő a barátnőd?

-         Szia! Hát persze. Igen, ő a barátnőm, Kitty.

-         Te is aláírod Kitty?

-         Ha akarod….. – és meglepődve aláírtam én is.

Nem sokára megjelentek körülöttünk az újságírók.

-         Tom, tényleg ő a barátnőd?

-         Hogy hívják?

-         Mióta jártok?

-         Igazán szeretitek egymást?

-         Igaz hogy Kitty magyar?

Tom rám nézett kérdően, hogy válaszoljon e vajon a kérdésekre, vagy elfussunk……. Az utóbbit választotta. Megszorította a kezemet, és kihúzott a tömegből. Elkezdtünk szaladni, le a tengerpartra vezető úton. Az újságírók pedig utánunk. Még jó hogy már nem fájt annyira a lábam :D. Még jó hogy Tom számított rá hogy ez lesz, és előre a partra volt készítve egy motorcsónak. Hamar beleugrottunk, és már mentünk is a tenger felé. A kergetőink szomorúan mentek vissza a városba. De azért még Tommal bepózoltunk nekik egy kép elejéig. Gúnyosan kinyújtottuk rájuk a nyelvünket, Majd jót nevettünk, és csókolóztunk egyet. A parttól körülbelül 200 m-re álltunk meg a vízen.

-         Nem félsz tőlük? – kérdezte Tom érdeklődően.

-         Nem, mitől félnék? – mondtam mosolyogva.

-         Csak mert mindig ez lesz, mindenhol ott vannak.

-         Nem félek ha veled vagyok.

-         Akkor jó. Úgy látom már elmentek. Vissza a partra?

-         Felőlem. J - és egy puszit nyomtam az arcára.

Megint elmosolyodtunk, és közben Tom fordította is a kormányt. Pár percen belül kiértünk a partra. Az idő remek volt. Fürdéshez alkalmasabb nem is lehetett volna.

 Tom fürdőgatyában, én meg bikiniben voltam. Jól fogott a nap. Kicsit sétáltunk a parton, lábunkat pedig csapkodták a hullámok. Mi mást kivánhatnék ennél szebbet? Itt vagyok ezzel a csodálatos sráccal, egy ilyen csodálatos tengerparton. Na de hol is?      

-         Tom, most hol vagyunk? Kölnnek nincs tengerpartja, a taxiban pedig elaludtam. Hova jöttünk?

-         Jajj te vagy már egy csaj. J Kielbe vagyunk kicsim, ez pedig a kieli öböl. Itt nyaralunk a srácokkal, vagyis, én veled, oké?

-         Kajak? Oké, de megbeszélted Andival? Nem lesz ebből baj?

-         Hát persze baby. Nyugi, minden rendben van. Már a szüleiddel is beszéltem. Oké?

-         Tényleg? És jól kijöttél velük? Nem haragudtak?

-         Nem haragudtak, sőt, ők is fel voltak dobva hogy ilyen mákod van J.

-         Akkor jó. J - és megint nevettünk.

Tom elég csintalan pillantást vetett rám, megszorította a kezemet, és behúzott a vízbe, épp egy nagy hullám közepébe.

-         Áááááááááá! Ez hideg. Na várj csak. – kirohantam csuron vizesen, és bedobtam én is Tomot a vízbe.

Nevettünk. Tom lebukott a víz alá. Nem jött fel.

-         Hé, Tom, ne játszadozz. Tom, hol vagy? Tom! Ne hozd rám a frászt. Tom! – de Tom nem jött fel.

-         Tom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - Már majdnem sírtam.

 De abban a pillanatban valaki elkezdte csókolgatni a nyakamat hátulról. Nagyon örültem neki, hiszen a frászt hozta rám.

-          Na mivan? Hiányoztam? – mondta gúnyosan.

-         Képzeld IGEN! És már nézd meg hogy majdnem sírok. A frászt hoztad rám!

-         Ne haragudj!

-         Oké, nem haragszok, de soha többet ne csinálj ilyet, jó?

-         Oké…

Azzal átkarolt, én megfordultam, és magához szorított, amennyire csak bírt. Ismét csókolóztunk.

Majd kiszaladtunk a partra.

-         Kitty, gyere csak ide, mutatni akarok valamit.

-         Mit? – odamentem, és abban a pillanatban ellökött, bele a homokba.

Rám ugrott, és össze-vissza dobált  homokkal, ami persze a vizes bőrömre ragadt. Röhögtünk. Tom elkezdett szaladni, mert már kitapasztalta, hogy mindig visszakapja. Mentem is utána. Láttam, hogy nem érem úgyse utol, tehát cselhez kell folyamodnom. Elesést színleltem.

A cselre nem számítva Tom rögtön odajött hozzám. Azzal a hittel, hogy megint megfájdult a lábam. Lehuppant hozzám a homokba, hogy segítsen. Na de én….:D

Ráugrottam, és rádobáltam a homokot. Össze vissza, halálra, nevetésre csikiztük egymást megint. Körülbelül úgy nézhettünk ki mint 2 szerelmes mocsári szörny. J

Ismét berohantunk a vízbe, és pocsoltuk egymást. Annyira helyes volt. Kezdett lemenni a nap. Gyönyörű volt a naplemente. A vasárnapi napsugarak utolsó csillámai tündököltek a víz felszínén. Mi pedig ott csókolóztunk Kiel csodás partján, egymás ölébe, a napnál is jobban tündökölve a szerelemtől.