6.Fejezet

Éjszaka hazafele

A nap lement az égen, sötétség lett. Ideje volt visszamenni a hotelbe.

       - Tom, nem kéne visszamenni?

       - De, menjünk vissza, mert 10től forgatás lesz.

       - Forgatás???? De mégis hol?

       - Itt a tengerparton. Hiába lazítunk, a munka az munka.

Visszaindultunk a hotelbe. Sok fura alak mászkált az utcán, többnyire részegen, vagy belőve. Olykor meg-megbámultak minket, de elmentek mellettünk, de egyszer csak megállt velünk szembe egy férfi. Tomtól elszakította a kezemet, és odébb húzott. Ijedten néztem Tomra. Szívembe óriási fájdalommal hasított bele valami, mintha elszakítottak volna tőle, s csak remélhetem hogy egyszer visszakapom.

Tom iszonyúan nézett az emberre, gyilkos pillantása arra sugallt, amit mondott:

-         Ne merjen hozzányúlni!!!! Azonnal engedje el!

-         Mi van te kis sztárgyerek, csak a szád nagy, meg se véded a barátnődet?  - mondta kárörvendően a férfi.

Tom megfogta a kezemet, és visszahúzott. A férfi pedig közelebb lépett hozzá. Tom állon verte, de visszaütött. Ismét Tom jött. Hasba verte a férfit. Így ment ez végig. Már úgy tűnt hogy a férfi nyer, Tomnak vérzett az orra, hallani lehetett csontjai ropogását, de csak küzdött. Végül egy nagy ütés következtében Tom a földre került. Szerencsémre sokáig húzták ezzel az időt, így gyorsan tudtam egy smst írni Billnek, még jó hogy tudok úgy smst írni hogy a telefon a hátam mögött van. De mikor Tom a földre került, nem bírtam magammal.

-         Miért bántja? Nem tett magával semmit se.

-         Elég az hogy ilyen nagyképű. – s bele rúgott még a földön szenvedő fiúba.

Nem bírtam tovább. Óvatosan felvettem egy farönköt a mellettünk lévő bokor alól, s az ember közelébe mentem.

-         Hagyja abba! – szóltam hozzá utoljára.

-         Még mit nem kislány, te csak ne szólj bele.

Fogtam a rönköt és fejbe vágtam az embert. Rögtön elájult.

Azonnal Tomhoz futottam. Vérzett a szája, tele volt ütési nyomokkal.

-         Jól vagy Tom?

-         Most már jobban hogy látlak. – mondta gyengéden elmosolyodva.

-         Mindjárt jönnek Billék.

-         Oké, csak adj egy csókot.

Megcsókoltam. Lassacskán felült, és felhívtuk a rendőrséget. A rendőröket már láttuk az utca végén, szirénázva jöttek. A férfi éppen akkor ébredt fel. Meghallotta a rendőröket, és elszaladt. De előtte visszaszólt hozzánk:

-         Azt ajánlom Tom vigyázz a barátnődre, mert ezt még megkeserülitek.

A rendőrök megálltak előttünk.

     - Hol a tettes?

     - Ott szaladt be az utcába, keressék meg! – mondta Tom.

Ekkorra már Billék is megérkeztek.

-         Tom, te jó ég, hogy vagy? Mi a baj? Hol fáj? – kérdezősködött érdeklődően Tom.

-         Egy kicsit a szám. – de már jobban vagyok.

Elmeséltük a történteket a rendőrségnek is, meg Billéknek is.  Sajnos nem találták meg a tettest a rendőrök, valószínűleg elfutott. Majd visszamentünk a szállodába.